Krisztusban Kedves Testvérek!

Azt mondja Jézus tanítványainak, hogy „Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön nem fog éhezni, és aki bennem hisz nem fog szomjazni sem.”Amikor ezeken a sorokon elmélkedtem, bevillant egy festmény a Máriapócsi templomról, ahogyan fel van festve a falra, hogy a férfi kaszálja a búzát, az asszonyok pedig szedik össze, és viszik a cséplőhöz. Ez a kép, arra döbbentett rá, hogy anno az emberek így keresték meg a mindennapi kenyerüket. Nem voltak gépek, amelyek felszántották a földet, nem voltak vető gépek, vagy arató gépek, hanem minden egyes ember a saját kezével művelte meg a földet. Értékelni tudták a saját munkájukat, értékelni tudták munkájuknak a gyümölcsét. Ma pedig már, teljesen máshogy van. Kétkezi munkásembereket felváltották a gépek, és bár az embernek is dolgoznia kell, mert valakinek csak el kell vezetni a traktort, vagy az arató gépet, és már nem annyira fárasztó a munka, mint anno. De mit is karok ezzel mondani? Azt, hogy mennyire megváltozott az emberiség, a világ, az emberek hozzáállása. Régebben sokkal jobban tudták értékelni a kenyeret, mint ma. Mert anno nem a boltban vásárolták, hanem otthon sütötték meg a kemencében, aztán pedig már a boltban is kezdték árusítani. Szüleim mesélték, hogy a 70-80-as években Kárpátalján, a szülők mindig kiküldték a gyerekeket a boltba kenyérért, mert sorban kellett állni. Megvolt határozva, hogy reggel 7-kor hozzák a kenyeret, de már 6-tól ott kellett lenni, mert ha később mentél, akkor nem volt kenyered arra a napra. Ma pedig már olyan választék van, hogy szeletelt, nem szeletelt, barna, félbarna, gluténmentes és még sorolhatnám.

Mit üzen nekünk Jézus ezzel az igeszakasszal? Felajánlja nekünk az élet kenyerét, és mi sokszor nem fogadjuk el, sokszor csak fogjuk és kidobjuk a szemetesbe, mert azt gondoljuk, hogy már lejárt.  Amikor Jézus az élet kenyerét nyújtja nekünk, akkor nem egy gyógyszert add nekünk, hogy tessék, idd meg egy pohár vízzel, és jobban leszel tőle. Nem ezt adja, hanem az örök életet, amely nem csak a betegségeinkből gyógyít meg, nem csak a gonddal terhelt görcseinket oldja fe, hanem hogy a mindennapjaink, azok nyugodtak legyenek, békések legyenek, és szeretetteljesek, és hogy ezeknek a dolgoknak csak is Ő legyen a táplálója. Ez a gyógyszer, amit Krisztus ajánl nekünk, az nem más, mint az Eucharisztia. Hiszen ez az élet kenyere, és aki hisz benne nem fog szomjazni sem. Az eucharisztia, mely magában foglalja JK testét és vérét. És gondoljunk csak bele, hogy hányszor visszautasítjuk ezt. Hányszor magához hív Krisztus és mi nemet mondunk neki. Nem akarunk vele egy asztalnál lenni? Nem akarunk egy boldog, nyugalmas, békés életet élni? De miért? Mert azt gondoljuk, hogy a világi dolgok, azok boldogabbá tesznek minket, mert a világ dolgai közül tudok válogatni, hogy igen ez jó lesz, ez nem lesz jó, igen erre szükségem van, erre nem. De valóban tudom én hogy mi a jó nekem? Valóban tudom én, hogy mire van szükségem nekem? Rá kell, döbbenünk arra, hogy Krisztus nélkül semmi sem vagyok. Rá kell, döbbenünk arra, hogy Krisztus ezzel a kijelentéssel, azt akarja nekünk mondani, hogy Ő nélkülözhetetlen a mi életünkből, ahogyan a kenyér is nélkülözhetetlen a mindennapjainkból.

Egy személyes történetet mondanék el, amikor kiderült, hogy lisztérzékeny vagyok, akkor megijedtem, hogy hogyan fogok akkor áldozni. Hiszen mégiscsak az eucharisztiában is van glutén, és ez befolyásolta volna jövőmet is, hiszen, a papságra készülök, arra készülök, hogy én is tovább adjam az élet kenyerét minden krisztushívőnek, és akkor abba pillanatban úgy éreztem, hogy Krisztus ezt megakarja tőlem vonni? Aztán egy ideig nem jártam áldozni, beszélgettem a Nagyfőnökkel, hogy akkor hát mit is akarsz velem, mi legyen tovább. Később aztán elmentem az orvoshoz, és elmondtam neki, hogy hát a gluténérzékenyésg az szentelési akadály, és hogy akkor annyi a jövőmnek, nem tudok pap lenni. De a doki jó hírrel fogadott, és azt mondta, hogy nyugodtan áldozhatok, mert, annyi nem árthat meg nekem. És abban a pillanatban rájöttem, hogy mennyire nagy Isten hatalma, hogy képes levinni a mélybe, és aztán pedig felemelni onnét.

Krisztusban Kedves Testvérek!

 

Gondolkodjunk el hát azon, hogy mit jelent számomra az a kijelentés, hogy az élet kenyere. Hogy csak egy darabka kenyér, amit elfogyasztok jóízűen, vagy kidobom a szemetesbe, mert már penészes, vagy pedig valóban az örök életet jelenti. Ámen

Egressy Márton
V. évfolyam